Néha mind elakadunk.
Érezzük, hogy lehetne jobb, szeretnénk változtatni, továbblépni, de nem tudjuk hogyan, merre induljunk.
Néha maga a változás félelmetes, néha attól félünk, hogy nem vagyunk rá képesek.
Hiába vágyunk többre, valami megbénít, visszatart attól, hogy azok legyünk, akik lenni szeretnénk.
Pszichológusként a változásban segítek, új célok kijelölésében, új utak feltérképezésében, új működésmódok kialakításában, a saját erőforrásai megtalálásában, mozgósításában. Az önismeret tudást, erőt ad ahhoz, hogy (újra) megtalálja, képviselje saját igényeit, hogy otthon érezze magát a saját bőrében, életében.
Egyéni esetvezetéssel végzett munkám fókuszában a kapcsolatok, nemi szerepek, és hozzájuk kapcsolódóan a szülői szerepek állnak. Milyen egyedül, s milyen együtt? Milyen nőnek, férfinak, milyen (lehet) anyának, apának lenni, mi benne a jó, mi a nehéz, mi a félelmetes, mi a vágyott? Hogyan kapcsolódunk egymáshoz nőként, férfiként, anyaként, apaként? Hogyan hatnak egymásra ezek a szerepeink otthon, vagy a munkánk során, s hogyan lehetséges elkerülni a kiégést, s megtalálni az egyensúlyt köztük?
Csoportokkal elsősorban pszichodramatikus módszerekkel dolgozom. Számomra a csoportos önismeret legszebb része, hogy a csoporttagok megélhetik: nincsenek egyedül. A csoport biztonságos közegében nézhetnek rá nehézségeik, elakadásaik gyökerére, érthetik meg kötődési mintáikat, s alakíthatnak ki új kapcsolódási módokat.
